Rovat: Lélek-Zet Állandósult bennem a pillanat. Bárhogy pakolom is, a szavak mindig ugyanarról mesélnek. Mintha a gerincemet tépném emlékekért faggatva, kérném, hogy teremtsen bennem újakat. A létnek vagyok palindromja, vagy birtokosa, haragosa. Tán csak tulajdon lehetek. Hull az eső, vele megyek én is, esésem olyan, mint egy hipotézis, de csak eljutok még valahova. Tóth Csenge